Apa pici lánya

Régóta nem találkoztunk, rengeteg mindent tanultam azóta. Például annyi szót tudok, hogy csak na! Nagyon figyelem anyuékat, és igyekszem mindent utánuk mondani. Apuval van egy régi játékunk. Ha telefonon beszélgetünk (meg igazából sokszor akkor is ha egymás mellett vagyunk), apu azt szokta mondani: "Figyelj csak, Panka! Apu szereti Pankát!". És ilyenkor én - azt mondják - édesen kacagok.

Hát most megleptem aput, mert amikor ezt mondta akkor elgondolkoztam (állítólag ilyenkor még a szemöldökömet is összehúzom), és kiböktem neki, hogy Panka szeret. "Panka szeret apát". Aztán még azt is hozzátettem, hogy "anya szeret". Mármint, hogy szeretem anyát is. Nem vagyok biztos benne, hogy jól mondtam, mert ugyan apu mosolygott és sok puszit is kaptam tőle, de a szeme könnyes volt... Hm, a fene se igazodik ki a felnőtteken!

... anya és apa mindig mérges. Ilyenkor összehúzzák a szemöldöküket és komoly hangon magyaráznak nekem. Néha meg is szeppenek ettől, és olyankor úgy érzem, hogy sírni kell, de aztán anya vagy apa felkap, belefúrom a fejem a vállába és ettől megnyugodok.

Rájöttem arra is, hogy puszival sok mindent el lehet intézni. Ezért mostanában sokszor előfordul, hogy ha anya vagy apa haragszik rám valamiért, akkor odaszaladok hozzá, megölelem a lábát és gyorsan nyomok rá 3-4 puszit. Ettől valahogy mindig mosolyogni kezdenek, és utána együtt nevetünk.

Jaj, és néhány napja megtanultam azt is, hogyan mondjam meg anyáéknak, hogy jöjjenek velem. Ha anyáék ülnek, akkor odaszaladok, és megmutatom nekik hová tették a papucsukat, ebből aztán tudják, hogy bele kell bújni és jönni kell velem. Megfigyeltem azt is, melyik szandált szokta anya felvenni, ha kimegyünk a nagyajtón. Ezért ha a teraszon pancsolni szeretnék, akkor ezt a szandált mutogatom anyának, vegye fel gyorsan és jöjjön ki velem :)

Arra is rájöttem, hogy ha nagyon nem értik, mit szeretnék, akkor a legegyszerűbb megfogni anya, vagy apa kezét, esetleg lábát és húzni őket magammal. Néha annyira értetlenek, hogy muszáj irányítani őket.

Na, sziasztok, megyek aludni (igazából órák óta alszom, csak megkértem apát, hogy ezt pötyögje be helyettem).

Megtanultunk cuppanós puszit adni. Először csak a kedvenc játék (a vízipókbók a "Keresztes Barátom") kaphatott, majd sorban a többi plüssállatok, később a két nagymama, és néhány napja hajlandóak voltunk megkönyörülni az ősökön is.

Igaz ekkor gyorsan bepótoltuk az elmaradt heteket és anya és apa rengeteg puszit kapott. Nagyon vigyorogtak :)

Panka baba szépen cseperedik, a tizenhetedik hónapba léptünk. Totyog, sőt szalad, egyre jobban ki tudja fejezni szeretetét, de ezekről később úgyis írok még. A mai nevetés tárgya kicsi lányom fejlett önbizalma volt. Igen, tudja már hogy körülötte forog a világ, és igazából mindenki azért van, hogy vele foglalkozzon, az ő kívánságait lesse, ennek megfelelő határozottsággal mozog a világban. Ma például úgy határozott, hogy a szoba kicsi, és a falat arréb kellene rakni, de mivel apa sehogysem akarta megérteni ezirányú monológját, kénytelen volt saját maga hozzálátni a megvalósításhoz. Majd megszakadtunk a röhögéstől, ahogy a két kicsi kezével nekitámaszkodott a falnak, majd egész (10 kilós) testével megfeszülve próbálta hosszú másodperceken keresztül odébb tolni. :D Imádnivaló...
 

A legújabb trendnek megfelelően a babavárás időszakában minden médium azt tömi szerencsétlen kismama fejébe, hogy a szoptatás, az anyatejes táplálás minden dolog alfája és omegája, és - picit sarkíva - ha legalább fél éves koráig anyatejet kap a gyerek, akkor zseni lesz, egyéb esetben viszont szörnyű betegségek (minimum emésztőrendszeri zavarok) mellett az értelmi fejlődése is elmarad majd az egyébként lehetséges értékektől.

Nem csoda, ha az egyszeri kismama rögtön bepánikol, ha a szülés utáni első napon nem sikerül a szoptatás, vagy nem tör ki tejszökökút a melléből az első próbálkozások során. Aztán ez a pánik szépen növekszik majd, ahogy a baba az első héten veszít a súlyából, hiába magyarázzák a nővérek a szakkönyvekkel karöltve, hogy ez természetes folyamat, a háborgó hormonok és az éppen kialakult anyai ösztön nem enged az efféle szóbeszédeknek.

Ez viszont már csak azért is gondos, mert a megfelelő mennyiségű tejtermeléshez 3 dolog kell:

1.) elegendő folyadék (2-3 l naponta)

2.) lelki nyugalom

3.) rendszeres inger (ideális esetben a baba szopizása, de ha épp úgy alakul megteszi egy gépi mellszívó is)

Az elhatalmasodó pánik tehát azonnal az éppen csak megkezdődött tejtermelés csökkenéséhez vezet, így a férj első és legfontosabb dolga, az imádott társ lenyugtatása. Ebben az esetben minden módszer megengedett :) Hosszabb távú eredményt azonban csak akkor tudunk elérni, ha a tejtermelés rendesen megindul, ebben segíthet az alábbi két  recept (mindkettőt a gyerekorvosunktól kaptuk, aki roppant szimpatikusan és segítőkészen állt a problémához):

Tejnövelő golyók

Hozzávalók:

250 g. búzaliszt, 150 g. árpaliszt, 100 g. zabliszt (utóbbi kettőt zabpehelyből és árpapehelyből otthon darálni is lehet), 150 g. vaj, 150 g. barnacukor, 1 marék aprított natúr kesudió. A különféle liszteket Herbáriában, patikában, vagy bioboltban lehet beszerezni, barnacukor kapható a hipermarketekben is csak figyeljünk oda rá, hogy ne karamellizált finomított kristálycukrot vegyünk, a színe ugyan annak is barna, de mentes a barnacukor jó tulajdonságaitól.

Elkészítés:

A liszteket és a kesudiót zsíradék nélkül megpirítjuk egy serpenyőben, amíg a lisztnek aranybarna színe lesz. Ha egy mód van rá, próbáljuk meg nem odakozmálni, bár úgyis ehető, az ízén sokat nem ront :) Majd adjuk hozzá a cukrot és a vajat (utóbbit érdemes megolvasztani előtte, így könnyebben összekeverhetjük). Kevés vízzel dolgozzuk alaposan össze, amíg jól formázható tésztát kapunk, és formázzunk belőle közepes méretű (kókuszgolyóhoz hasonló) golyókat. Az így elkészült, némileg lisztízű "sütiből" naponta 2-3 darabot kell elfogyasztani a tejmennyiség növeléséhez.

Tejnövelő teakeverék

Hozzávalók:

100g kakukkfű, 100g csalánlevél, 50g édeskömény, 200g kecskerutafű, 50g ánizsmag

Elkészítés:

A megadott mennyiségeknek egyszerre a negyedét érdemes kikeverni, majd fél liter forró, de nem lobogó vízhez 1 csapott evőkanál teakeveréket adunk, 10 percig állni hagyjuk, és az elkészült teát lehetőleg melegen, egy napra elosztva, vagy lefekvés előtt belediktáljuk az anyukába.

A tea elsődleges hatóanyaga a kecskerutafű, így ezt semmiképpen se hagyjuk ki belőle. A köménymag is tejnövelő hatású, de ebből nem szabad sokat bekeverni, mert puffadást okozhat.

Néhány napja, amikor apu itthon volt és vigyázott rám, új dolgot tanultam. Apu karján ülve épp a kutyaugatást hallgattuk miközben a bejárati ajtó ablakán figyeltük az eseményeket, amikor egyszercsak apu rámmosolygott, és azt mondta "Pankabab, bújj ide hozzám!".

Én gondolkoztam egy kicsit, mit is akarhat, de nem sikerült kitalálnom. Apu többször is mondta ezt, nagyon kedvesen és mosolygósan, egész megmelegedett a szívem tőle, úgyhogy végül odahajtottam a fejem a vállára. Nagyon örült neki :) Lehet, hogy ezt akarta?

...mindig kacagok egy nagyot. Anyu és apu is velem kacagnak. Olyan mókás :)

Este van, megfürödtünk... Anyu törölközőbe bugyolál (kettőbe), hogy ki sem látszom belőle és miután megszárítja a hajamat, elkezd pelenkázni, és Apuval énekelnek nekem. Innen tudom, hogy most már aludni kell. Jó éjszakát :)

Alternative content

Annyi érdekes dolog van a világon! Egyik kedvenc játékom például a műanyag pillepalack, tudjátok amiben a babavizet szokta apu hozni. Láttátok már ahogy játszik a fény az alján, amikor apu felemeli? Csodálatos! És a világ legmókásabb hangja, amikor az üres palackot apu összetapossa. Ilyenkor mindig hangosan kacagok :)

Január 12-én 1 éves lett a pici. Tudom, hogy közhely, de akkor is: úúúgy elszaladt ez az év! Kúszunk, mászunk, gügyögünk, nagyokat kacagunk, segítséggel gyönyörűen járunk és minden, egyszerűen minden érdekel a világból. Hamarosan szülinapi képek is érkeznek... Puszil mindenkit, Panka baba!

Tegnap ünnepelte a család a születésnapomat. Panka baba mind a 8 hónapjával hihetetlenül édes meglepetéseket tartogatott nekem. A délutáni Forma 1 futam közös megtekintése volt a felvezető program, majd néhány perc nyűgösködés után a kicsi lány fogta magát, megmászta apa pocakját, elnyúlt rajta és bevágta a szunyát.

Így aludtunk vagy 1,5 órát, és ennél édesebb élményben nem volt még részem, ahogy ez a kis szaros szuszogott a pocakomon. Éber pillanataimban egészen elérzékenyültem, na :)

Az újabb meglepetésre estig kellett várni, amikor is anya ujjára sikerült egy fájdalmasat ráharapnia a kicsi lánynak, aminek nagy örömködés lett a vége, hiszen fény derült egy eleddig jól titkolt eseményre: az első metszőfogacskája kidugta a hegyét.

Aki már túl van az első gyermek örömein az tudja csak igazán értékelni, hogy lányunk mindezt úgy hozta össze, hogy közben nem volt hisztisebb a szokásosnál, nem sírt, nem termelt nyáltengert, nem lázasodott be és általában semmilyen kellemetlen tünetét nem produkálta a fogzásnak. Imádom a kiscsajt :)

Siófokon jártunk az augusztus 20-ai héten családostul. Vendéglátónk már a bejelentkezéskor emlegette, hogy van a kertben egy kis játszótérféle, babahintával, homokozóval, amit csak akarunk.

Megköszöntük szépen, és jót mosolyogtunk rajta. Méghogy a 7 hónapos lányunkat berakjuk egy hintába? Épp hogy megtanult üldögélni, hol van az még, hogy biztonságosan megmaradjon egy ilyen imbolygó szerkezetben...

Aztán a megérkezés és berendezkedés után annyira kapacitáltak minket, hogy anya végül úgy döntött, egye kánya, megpróbáljuk. És láss csodát! Panka baba ugyan nagyon meglepődött az első beüléskor, de aztán hamar hozzászokott a helyzethez. Az apró kezek megragadták a hinta kötelét, és nagyokat kacagtunk, ahogy a levegő simogatta az arcunkat.

Bizonyíték erejű fotó alább.

Anya blogol:

"Elgondolkoztam azon, hogy tényleg léteznek generációs különbségek. Itt most nem elsősorban arra gondolok, hogy minden életkornak megvan a maga gondolkodásbeli sajátossága, hanem arra, hogy mennyire másképp nőttünk fel mi, mint most a gyerekeink –bár én utóbbinak még csak az első 6 hónapjáról számolhatok be, ha apa nem haragszik meg, hogy belekotnyeleskedem a blogjába. 

Igyekszem nagyon keveset tévézni, vannak napok, mikor be se kapcsolom, ennek ellenére volt, hogy rajtakaptam a 3-4 hónapos Csöppömet, hogy elnyílt szájjal bámulja :), kénytelen voltam kikapcsolni. A legérdekesebb csörgők nem ám a drága pénzen vásárolt csillivilli csörgőcsodák, hanem az én Urtica urensem (homeopátiás készítmény, aka apró bogyók egy rúzs méretű műanyag hengerben, pont kézreáll, még szép hogy imádja a kiccsaj - apa) és a More Milk Plus kapszulás műanyag tégelyem.

Mi nem barna plüssmacival alszunk, hanem a jóég tudja, honnan előkotort Tv távirányítóval (az megvan, amikor reggel felébredsz és alíg bírod visszafojtani a röhögést, mert ránézel a lányodra és azt látod, hogy két kézzel szorítja a pocakjához a távirányítót és úgy alszik? - apa), és ha anya nem vigyáz eléggé a notebookjára, akkor Panka baba pikkpakk beleír néhány sort anya cikkébe, megnyitja hozzá a Súgó-t, megnézi az index.hu kultúrrovatát, és a benne talált képet beteszi háttérképnek, megnézi apa leveleit, átállítja a billentyűzetkiosztást és mire észbekapok, már nyitva a Start menü, és épp készül leállítani a számítógépet :D 

Hiába, no. Információs társadalomban élünk, és a Kisasszony egyértelműen a 21. század gyermeke."

Szerdán elmentünk Anyával moziba. Ketten. 

A dolog szenzációértékét növeli, hogy mióta tudtunk a jövevény érkezéséről nem volt alkalmunk efféle szórakozásra. Elvileg ugyan az áldott állapot nem feltétlenül akadályoz meg abban, hogy üldögélj másfél órát, viszont ha a gyerek jól helyezkedik, akkor ülő helyzetben pont úgy tud nyomni néhány ideget, hogy negyed óra alatt szédüléses, hányingeres rosszullét fogjon el. Tapasztaltuk.

A szülés után meg a 24 órás szolgálat, a 2-3 óránkénti szoptatások nem teszik lehetővé a hosszabb eltávot. Nem is beszélve a bitang erős kötődésről, ami Anya lelkét a kicsiéhez köti. Egyszer vittem el egyedül sétálni Pankát, nagyjából fél órát voltunk távol, de mikor visszaértünk Anya úgy ölelte magához csemetéjét, mintha évek hosszú nélkülözését kellene bepótolnia.

A helyzet akkor kezdett normalizálódni, amikor kicsilány úgy döntött, hogy ő bizony nem fog virrasztani, micsoda hülyeség ez, hogy neki este fel kell kelnie szopizni. Hagyjuk őt békén, szépen kialussza magát, aztán majd jól bereggelizik. Ezt úgy három hónaposan már produkálta a szentem, de újabb három hónap (és egy Harry Potter film) kellett, mire Anyát annyira megdolgoztam, hogy hajlandó legyen elszakadni 4 órára lelke jobbik felétől.

Az esemény persze további logisztikai problémákat is felvetett, így (mivel nem adunk cumit a gyerek szájába) be kellett szereznem egy speckó Medela etetőpoharat, amivel a nagyi is meg tudja etetni a lányt, ha szükséges, szereztem  szivargyújtóra kapcsolható 220 V-os adaptert a kocsiba az elektromos mellszívóhoz, és lefagyasztottunk vagy 10 liter anyatejet a biztonság kedvéért.

A nevezetes napon Panka babát leadtuk a nagyinál, és irány a mozi. Az odaút még teljesen rendben volt, anyuka csak picit aggódott (5 percenként azért megkérdezte, hogy ugye tényleg telefonál nekünk a nagymama, ha valami probléma van), jegyet is kaptunk a filmre, beültünk, megnéztük.

Dícséretesen viselte párom a megpróbáltatásokat, csak a film kétharmadánál kezdte sűrűn nézegetni az óráját, mennünk kéne, mi van ha felébredt, mi van ha ott sír és mégsem hív fel minket a nagyi, mindjárt szopi idő van, nem fog véget érni a film időben, és egyébként is, jaj mi lesz!

Ha próbáltál már aggódó kismamát suttogva megnyugtatni, átlátod helyzetem reménytelenségét. Sebaj, ahogy az utolsó mondatot kimondták a filmben és megjelent a The End felirat, mi már csuktuk is be magunk után a moziterem ajtaját és futólépésben megindultunk a kocsi felé (párom elöl, én utána). Ő vezetett.

Én kapaszkodtam, és próbáltam hatni a lelkére. Az ehavi casco-t még nem fizettük be, és ha összetörjük a kocsit, lassabban érünk oda, ráadásul biztos hívtak volna, ha bármi baj van, valószínűleg alszik a lány, mint az elmúlt három hónapban minden este. Sokat nem értem el, az autó csendesen száguldott a pesti éjszakában, párom a legrutinosabb taxisokat megszégyenítő manővereket mutatott be, és felháborodva hívta elő az összes szenteket, ugyan raknák már odébb az előtte szerencsétlenkedő úrvezetőket.

Érveimet rutinosan söpörte félre, és közben nagyon furcsán csillogott a szeme. Egyébként is mit szekálom, nem is megyünk gyorsan (mondta 90 km/óránál). Itt jöttem rá, hogy az idegzsába - ami ilyen hirtelen megszállta őt - csak akkor fog elmúlni, ha végre ismét magához szoríthatja a lányát. Ezután már csak csöndben drukkoltam.

Gyorsan odértünk. A kicsi lány persze aludt, mint a tej. Miután elindultunk a moziba rögtön megivott egy etetőpohárnyi anyatejet és beverte a szunyát. Meg sem moccant amíg meg nem érkeztünk. Akkor felemelte a fejecskéjét és széles, de álmos mosollyal nyugtázta, megjöttek anyuék. 

Hazafelé apu vezetett, 40 km/órával, mert a hátsó ülésen anyu szoptatott.

2009. január 12-én megszületett pici lányunk, és az Anna nevet kapta. Gyönyörű név, és remélem, hogy felnőve ő is szeretni fogja, mégis nagyjából a születési anyakönyvi kivonat kitöltésekor neveztük őpiciségét így.

Azóta apu és anyu a következő hangsorokat találta megfelelőnek (a teljesség igénye nélkül) a jövevény megnevezésére: Panka (Cunka Panka), Gyönyörűm, Kiccsaj, Kicsilány, Mókimakka, Haramiáné (teljes nevén Haramiáné Tejminátor Etelka), Bömbiláda, Hisztigép, Mosolygi, Pelus Pusztító. És még csak féléves a szentem.

Nálatok milyen becenevek mennek?

A kezdeti funkciószegény üzemmód (eszik-alszik, esetleg eszik-üvölt) hamar kibővül újabb és újabb featúrákkal, megjelennek a különböző (sztereó) hanghatások, a gügyögés, az egészséges emésztés megnyugtató hangjai, és hihetetlenül hamar megjelenik az első, tétova mosoly is.

Apa persze már ettől elolvad, de az apróság hamarosan továbbfejleszti a mosoly üzemmódot, és megtanulja célirányosan alkalmazni. Pontosan tudja, hogy jó hírnevének terjesztéséhez, kivel hogyan kell viselkedni. Így aztán, ha bárki jön látogatóba, legyen az akár a nagyi, akár a védőnő, tündérien mosolyog, udvariasan kacarászik ha gügyögnek neki, elnéző félmosollyal nyugtázza a bókokat, félévesen igazi úrilány.

Aztán, ha a vendégek elmennek, és csukódik a kertkapu, azonnal átváltunk idegrángatásba, elindul a nyügösködés, nyüszögés, pityergés, sikítás, üvöltés, miközben a rémült ős felváltva kapja a karjába, rakja le a játékai közé, bohóckodik neki, minden látható eredmény nélkül.  Így persze senki nem érti miért is vagyunk fáradtak, sőt rendszeresen megkapjuk, milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen gyönyörű, kedves, nyugodt babánk van. Tényleg. El is neveztük tejminátornak :)

Panka baba fél éve van közöttünk, így korántsem hirtelen felindulásból fogok bele az apai örömök krónikájába. Alapos megfontolás, és hosszas vívódás után, felelősségem teljes tudatában osztom meg az internet nyilvánosságával kalandjainkat.

Mondhatni, nehéz szülés volt.

Az elmúlt hat hónap azonban annyi örömöt és megpróbáltatást, annyi kihívást és csodát hozott magával, hogy végül nem maradt más választásom, muszáj kiírnom magamból az összegyűlt tapasztalatokat. Titkon azt remélem, leendő kispapatársaim okulnak majd az itt leírtakból, s talán némi bátorságot is merítenek, mert higgyétek el, nem is olyan félelmetes dolog apának lenni. Igazából ez a leggyönyörűbb dolog a világon.

A pici lány meg csak megbocsátja az apjának, hogy első tétova lépéseit a fél világgal megosztom, hiszen még tegnap is, amikor megkérdeztem tőle: "Mit szólsz, apa blogot fog írni rólad?" cinkos mosollyal csak annyit válaszolt: "Ha brűűű", amit határozott beleegyezésként értékelek.