A kezdeti funkciószegény üzemmód (eszik-alszik, esetleg eszik-üvölt) hamar kibővül újabb és újabb featúrákkal, megjelennek a különböző (sztereó) hanghatások, a gügyögés, az egészséges emésztés megnyugtató hangjai, és hihetetlenül hamar megjelenik az első, tétova mosoly is.
Apa persze már ettől elolvad, de az apróság hamarosan továbbfejleszti a mosoly üzemmódot, és megtanulja célirányosan alkalmazni. Pontosan tudja, hogy jó hírnevének terjesztéséhez, kivel hogyan kell viselkedni. Így aztán, ha bárki jön látogatóba, legyen az akár a nagyi, akár a védőnő, tündérien mosolyog, udvariasan kacarászik ha gügyögnek neki, elnéző félmosollyal nyugtázza a bókokat, félévesen igazi úrilány.
Aztán, ha a vendégek elmennek, és csukódik a kertkapu, azonnal átváltunk idegrángatásba, elindul a nyügösködés, nyüszögés, pityergés, sikítás, üvöltés, miközben a rémült ős felváltva kapja a karjába, rakja le a játékai közé, bohóckodik neki, minden látható eredmény nélkül. Így persze senki nem érti miért is vagyunk fáradtak, sőt rendszeresen megkapjuk, milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen gyönyörű, kedves, nyugodt babánk van. Tényleg. El is neveztük tejminátornak :)
