Régóta nem találkoztunk, rengeteg mindent tanultam azóta. Például annyi szót tudok, hogy csak na! Nagyon figyelem anyuékat, és igyekszem mindent utánuk mondani. Apuval van egy régi játékunk. Ha telefonon beszélgetünk (meg igazából sokszor akkor is ha egymás mellett vagyunk), apu azt szokta mondani: "Figyelj csak, Panka! Apu szereti Pankát!". És ilyenkor én - azt mondják - édesen kacagok.
Hát most megleptem aput, mert amikor ezt mondta akkor elgondolkoztam (állítólag ilyenkor még a szemöldökömet is összehúzom), és kiböktem neki, hogy Panka szeret. "Panka szeret apát". Aztán még azt is hozzátettem, hogy "anya szeret". Mármint, hogy szeretem anyát is. Nem vagyok biztos benne, hogy jól mondtam, mert ugyan apu mosolygott és sok puszit is kaptam tőle, de a szeme könnyes volt... Hm, a fene se igazodik ki a felnőtteken!
