Panka baba fél éve van közöttünk, így korántsem hirtelen felindulásból fogok bele az apai örömök krónikájába. Alapos megfontolás, és hosszas vívódás után, felelősségem teljes tudatában osztom meg az internet nyilvánosságával kalandjainkat.
Mondhatni, nehéz szülés volt.
Az elmúlt hat hónap azonban annyi örömöt és megpróbáltatást, annyi kihívást és csodát hozott magával, hogy végül nem maradt más választásom, muszáj kiírnom magamból az összegyűlt tapasztalatokat. Titkon azt remélem, leendő kispapatársaim okulnak majd az itt leírtakból, s talán némi bátorságot is merítenek, mert higgyétek el, nem is olyan félelmetes dolog apának lenni. Igazából ez a leggyönyörűbb dolog a világon.
A pici lány meg csak megbocsátja az apjának, hogy első tétova lépéseit a fél világgal megosztom, hiszen még tegnap is, amikor megkérdeztem tőle: "Mit szólsz, apa blogot fog írni rólad?" cinkos mosollyal csak annyit válaszolt: "Ha brűűű", amit határozott beleegyezésként értékelek.
